Montessori-pedagógia bővebben

A Montessori pedagógia alapelvei

Maria Montessori nevelési célja az önállóságra nevelés, a gyermekek saját tempójukban érdeklődési körüknek megfelelően megélhetik az önbizalmuk és önállóságuk erősödését és az átélteket ily módon tudják a legjobban sajátjukká tenni.

Abszorbeáló lélek

Montessori a születés utáni időszak fejlődését konstruktívnak nevezi, azaz az első két-három évben az agy az érzékszervi tapasztalatokat ösztönösen, tudat alatt befogadja. Ezt a korszakot nevezi az abszorbeálás idejének. Az első két-három év a fejlesztés legkritikusabb, egyben leghatékonyabb periódusa is. A kisgyermek környezetéből érzékszervein keresztül kapja a megfelelő ingereket az önálló cselekvéshez, melyek segítik képességeik fejlődésében és önfejlesztő folyamataik kialakulásában. Ezért van óriási szerepe a gyermeket körbevevő, előkészített környezetnek, melyben minden gyermek személyiségének, lehetőségének és igényeinek megfelelően a legoptimálisabb módon bontakozhat ki. (Haberl 1994)

A figyelem polarizációja

A figyelem polarizációja három éves kor körül alakul ki. Ebben a korban a „tudat alatti alkotóból tudatos dolgozóvá” válik a gyermek az „én tudata” kialakulásával. (Haberl 1994:17) Megjelenik az akaraterő is. Tudatában van gondolatainak, és ebben a folyamatban a nevelő segíti a gyermeket saját életében való aktív részvételre. Az én tudat alakulásával együtt fejlődik a figyelem koncentrációja, melyet Montessori a figyelem polarizációjának nevez. A kisgyermek képes játék-, vagy akár a mindennapi tevékenysége közben hosszú ideig az adott dologra koncentrálni - „módszertani koncentráció”. Teljesen elmerül az önálló/öntevékeny munkába, a tulajdonképpeni tanulási/ismeretelsajátítási folyamatba. A megismerési folyamat közben a gyermek gondolkodása és a gyermeki személyiség is pozitívan fejlődik. A figyelem polarizációjának kialakulását a nevelő úgy segíti, hogy a megfelelő időben „érzékeny, szenzitív periódusban” olyan játéktevékenységeket kínál fel a gyermekeknek, amelyek megfelelnek igényeiknek, fejlődési fokuknak, belső motivációjuknak. Az érzékeny periódusokban az önkifejezés szinte kényszerszerűen jelenik meg a gyermekeknél.

A belső építkezési terv

A belső építkezési terv az, amikor a gyermeki tudás alkotó, kreatív felépítése a saját tapasztalatok szerzésével tudatosan, aktív cselekvés közben történik (konstruktív elmélet). Tudatossá a későbbi években válik, a kognitív gondolkodás megjelenésével egyben rendszerezi is a gyermek az addigi tapasztalatait, melyek megkönnyítik a további tanulási folyamatot. Ezt az alkotókedvet nevezi Montessori „saját, belső építkezési tervnek”. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek más és más korban lesznek érettek, képesek bizonyos elsajátítandó ismeretek felfedezésére, megoldására, befogadására.

Szabadság a Montessori pedagógiában

A szabadságot antropológiai szempontból Montessori hármas rendszerbe osztja.
  • az ember szellemi alkotóéletének egyik fontos eleme,
  • lehetőség biztosítása a kitűzött célok, tevékenységek megvalósítása érdekében
  • az önmegvalósítás a képzési/tanulási folyamatban (Eicheilberger 1997)
A szabadság alapelve nem feltétel nélküli szabadság, hiszen a gyermeknek választási, döntési szabadságot kínálunk fel. Ő választhatja meg, hogy melyik előkészített fejlesztő eszközzel, játékkal szeretne foglalatoskodni. Megtanítjuk az önellenőrzésre, minden egyes játékban, a fejlesztő eszközbe beépített az ellenőrzés lehetősége. Ha az önellenőrzés sikeres, akkor a gyermekkel együtt örülünk, dicsérjük, és ezzel bátorítjuk a következő fokozatú feladat megoldására. (Gömöryné Mészey Zsuzsanna 2009.06.24. pedagógus továbbképzési anyag) A gyermeknek szintén szabadsága van a feladat elvégzésének idejében. A Montessori pedagógia a gyermek feladat-választásában, annak elvégzésének idejében, szintjében és a hozzá vezető utak és módok formájában ad szabadságot. Ez pszichológiai szempontból nagyon motiváló hatású a gyermek számára. A szabadság viszont mindig felelősséggel jár együtt. Például, a gyermek vigyáz a játékra és hiánytalanul visszateszi a helyére. Ha a gyermek hosszabb ideig próbálkozik, elmerül a tevékenységében, akkor is bátorítjuk, és szükség esetén a pedagógus a megfelelő időben kérdéssel, kisebb segítséggel átsegíti a nehézségen. Ilyenkor is dicsérjük és bátorítjuk a gyermeket. Ha szükséges, akkor eggyel könnyebb fokozatú játékot ajánlunk figyelmébe. Minden esetben a gyermek úgy viszonyul a szituációhoz, hogy természetesnek vegye a helyzetet. Számunkra fontos, hogy a pedagógus segítségével elkerüljük a kudarchelyzeteket.

A szabadság nem azt jelenti, hogy a gyermek azt csinál, amit akar!

Mert a szabadság egy hatalmas eredmény, amely nem a tirannizmus háttérbe szorításával jön létre. A szabadságot fel kell építeni, mind a világban, a környezetünkben, magunkban. „Ebben áll az egyetlen feladatunk, az egyetlen segítségünk, amit a gyermeknek nyújtani tudunk.” (Haberl 1994) Ebben a szabadságban a gyermekek határtalan örömmel dolgoznak, a kultúrát saját aktivitásukon keresztül sajátítják el, úgy, hogy a fegyelem a gyermekből indul ki, a gyermekben keletkezik. Montessori szerint a szabadság és a fegyelem egy éremnek a két oldala. (Eichelberger 1997) Nagy hozadéka a szabadon végzett „munkának”, hogy a gyermekben és a nevelőben kölcsönösen erősödik az egymás iránt érzett bizalom, kötődés. A Montessori pedagógia alapelvei a 3-6 éves korú gyermekek számára a legtökéletesebb adaptív, személyre szabott nevelést, oktatást biztosítják a megfelelő időben, a megfelelő előképzettségnek, fejlettségnek figyelembe vételével, az ismeret elsajátítása során a szabadság biztosításával. Fontos, hogy a szabadság mindig a felelősség kialakításával és vállalásával jár együtt.

Montessori eszközrendszere

Montessori az eszközrendszere kialakításánál nagy gondot fordított arra, hogy a gyermekek a felnőtt munkáját szeretnék utánozni, ezért a mindennapi élet gyakorlatait reális, gyermekbarát eszközökkel gyakorolhassák. Fontos, hogy a gyermekek tudják, hogy milyen eszköz mire való, hogyan működik. A Montessori eszközök legfontosabb jellemzői a következők: esztétikusak, szépek; célszerűek, egy-egy részképességet fejlesztenek; az egyszerűtől haladnak a komplexitás felé; az önálló „munkavégzésre” szoktatnak; az önellenőrzés lehetősége a játékba van építve; az eszközök elemeikre szedhetőek, majd összerakhatók; önállóan, kreatívan új rendszerben történő alkotást tesznek lehetővé, sokszori gyakorlás által, mely a siker egyik feltétele. (Bläsius 2011)

A jó Montessori pedagógus

A jó Montessori pedagógus maga is alkotó lény, aki következetesen, felelősségteljesen fel tudja építeni a gyermekek individuális/személyre szabott fejlődéséhez és képzéséhez szükséges eszközöket. A gyermek képességeiben alapvetően hisz. Okosan visszahúzódóan passzív azért, hogy a gyermek aktivitását támogassa, afféle „csendes megfigyelőként”. Magas önuralommal rendelkezik, így a gyermeknek megadja a szabadságot, hogy ne zavarja a gyermeket az alkotó és önképző munkájában. Tehát önuralommal legyőzi esetleges nem tetszését is. Ezzel párosul az okos, türelmes várakozás és a bizalom, mely képességeket a nevelés során próbál át is adni a gyermekeknek. A pedagógusnak példaértékű magatartással, speciális értékrenddel kell rendelkeznie, amelyeket érzésein, gondolatain és cselekvésein keresztül fejez ki. Mintát mutat magatartásával és jellemével. Mindig és mindenekelőtt a gyermekek egyéni érdekeit veszi figyelembe. (Haberl 1994)